Kifejezetten érdekes tud lenni az ember élete, hogyha az apja történetesen egy régimódi ezermester. Mivel már az örökös tenni akarása mellett is belátta, hogy okosabb ha nyugdíjba megy és nem lovagol többé a megrendelők idegein azzal, hogy hetven évesen már kevésbé tudja betartani a határidőket mint régen, ezért mostanra felszabadult egy csomó ideje, amit szeretett volna tartalmasan eltölteni. Ebben pedig mi is száz százalékig támogattuk, merthogy jól tudjuk azt a régóta ismert tényt, miszerint akinek az egész élete azzal telik, hogy folyamatosan dolgozik és csinál valamit, azok számára a folyamatos fekvés, lazsálás és semmittevés egyet jelent a teljes leépüléssel. Szerencsére apámnak megvan a régi műhelye, mivel az a ház része, így nem volt olyan nehéz a helyszínt megtalálni a magasztos célnak, azonban volt egy másik kérdéses dolog: milyen módon lehetne elintézni azt, hogy ezeknek az egész napos munkáknak legyen is valami eredménye és kézzel fogható értelme? Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy közös erővel (mivel én magam pedig asztalos vagyok) amikor csak tudunk összejövünk és alkotunk közösen mindenféle szépet és különlegeset. A cél egyfajta kiállítás létrehozása lenne, ahol a mi általunk létrehozott bútorok, agyagedények és minden egyéb kézműves termékek lesznek szépen lassan felhalmozva és kitéve. Mivel apám hihetetlenül tehetséges és én magam sem vagyok éppen ügyetlen tudtuk jól, hogy ha belefogunk a dologba, akkor abból nagyon sok jó sülhet ki!

Szerencsére van is házban egy szoba, ami már jó régóta üresen áll vagyis komolyabb funkció nélkül oda rendeztük be a kiállítási termünket. Úgy döntöttünk, hogy mivel nem mindegy, hogy a szobában milyen fény- és hőmérsékleti viszonyok vannak mindenekelőtt beiktatunk egy ablakszigetelést házilag annak érdekében, hogy minden termék és tárgy a lehető legjobb körülmények közé kerüljön. Szerencsére ez utóbbihoz is értettünk, így nem okozott gondot az, hogy külső segítség nélkül kivitelezzük a projektet. Azóta pedig természetesen dolgozunk, ahogy csak tudunk, elvégre tényleg felemelő érzés ez a közös kreatívkodás, amit érdemes minél gyakrabban űzni. Remélem sokáig kitart ez a kezdeti lendületünk!