Tegnapelőtt vettem egy új bútor szettet otthonra a konyha és az előszoba újra dizájnolása céljából. Itt volt már az ideje, hiszen hosszú évek óta egy régen megvásárolt, pénzügyi okokból elég minimalista jellegű garnitúra volt eddig beépítve. Úgy gondoltuk ennyi idő elteltével megengedhetjük magunknak, hogy egy kicsit költsünk arra, hogy az otthonunk szebb, illetve csak úgy szimplán otthonosabb legyen. Amúgy is régóta ott volt a fejemben egy kép, ami a leendő konyhánkat tartalmazta, szerettem volna végre megvalósítani azt.

Mikor végre mind kimondtuk a „boldogító igent” a vásárlásra elindultunk, hogy egy jól ismert bútorbolt segítségével meg is valósítsuk azt. Persze ez most talán kissé illúzióromboló, de azért bizonyos összegek felett már ugyancsak keveset von le a dolog értékéből, hogy történetesen egy szériagyártott darabról beszélünk és nem egy egyedi tervezésű és kivitelezésű bútor mellett döntöttünk. Ráadásul többen is mondták, hogy érdemesebb ezt az utat bejárni, mint oly sokat várni egy asztalosra és akkor még nem is beszéltünk az esetlegesen fellépő nézeteltérésekről. Hiába na, az alkotó ember már csak ilyen, én aztán tudom. Emellett persze a lakás más részeinek dizájnját idővel (és már eddig is) rá fogjuk bízni egy egyedi gondolkodású szakemberre, de ez esetben szerettük volna, ha minden gyorsan és flottul megy.

Ki is választottuk és hazaszállítottuk a kiválasztott bútorokat. Ez igazából még egészen könnyen ment annak ellenére is, hogy éppenséggel nem egy kamion áll a garázsomban és úgy gondoltuk nem vesszük igénybe a házhozszállítási lehetőséget a cég részéről, hanem mi magunk oldjuk azt meg.

Megvolt tehát minden, otthon pedig elkezdtük kipakolni az elemeket és izgatottan nekiálltam, hogy a könnyen értelmezhetőnek (tűnő) használati útmutató alapján nekilássak összerakni a régóta várt új „családtagot”. Csakhogy sehogy sem akart stimmelni a dolog, hiányzó elemek, amiket mondjuk az otthoni szerszámosláda segítségével sikerült valahogy pótolni, de még inkább az, hogy egy kissé idegen volt, elütött a szoba hangulatától. Mondanom sem kell, ez a felfedezés annyira esett jól, mint egy bölcsességfog húzás. De hát nem volt mit tenni, de bútort megvettük, hazahoztuk. Így hát úgy döntöttük, hogy inkább az egész konyhát fogjuk hozzá igazítani az új elemekhez.

Ez – tekintve, hogy a feleségem kiváló lakberendező – szerencsére gyorsan elkezdett formát ölteni, szinte azonnal neki is láthattunk annak, hogy kicsit átszabva a szoba látványát sikerüljön áthidalnunk ezt a „kisebb” problémát. Persze, ahogy az sejthető is ezek alapján, mindez nem ígérkezett olcsónak… De hát mi volt, mit tenni, bele kellett invesztáljunk egy kicsivel többet a projektbe, nem szeretettünk volna újabb egy évtizedig félkész lakásban élni. Itt újfent találónak éreztem azt a bizonyos „bölcsességfog húzás” hasonlatot.

Összességében azonban jól esett ennek ellenére is bemenni a városba és az elképzeléseknek megfelelő darabokat levadászni a Körút és a Belváros erre szakosodott üzleteiben. Az alaposságnak és a bele fektetett időnek köszönhetően ráadásul még csak azt sem mondanám, hogy túl nagy összeget hagytunk volna ott a cél érdekében. Bár sok időnkbe telt, de szinte eufórikus állapotban mentünk haza, tudván, ezekkel a kiegészítőkkel – bár kényszerből – de most igazán sikerült megoldanunk a konyha berendezését. Tulajdonképpen, így utólag már nem is különösebben bánjuk, hogy így alakult, hiszen, ahogy mondani szokták két legyet ütöttünk egy csapásra.

Megvagyunk tehát egy fontos lépéssel, ami a házberendezést illeti. Bár ez a kis „kitérő” most elég költséges volt és ennek köszönhetően egy ideig a további projektekkel várnunk kell, de azt hiszem elmondhatom: soha rosszabb félresikerült vásárlást nem szeretnék! Ha érdekel milyen elvek alapján jutottunk el az ominózus bútorhoz olvasd el ezt a korábbi bejegyzésemet.