Kis korom óta rajongok a ruhákért, a mai napig. Gyakran túlvásárlok belőlük, de soha nem halmozom őket: mindig vannak kedvenceim, amiket gyakrabban hordok, de ha akad olyan, amelyik esetében érzem, hogy egy picit is nem tetszik már, azt azonnal elajándékozom, eladom vagy beadom egy adományboltba. Csak nagyon kevés darab bírja nálam egy fél évnél tovább, ők a kitüntetettek. Amúgy a ruhaüzleteket és a legújabb kollekcióijaikat is mindig ismerem. És folyton bámulom az embereket az utcán, találgatok, hogy hol vásárolnak, és ha valami nagyon meg tetszik rajtuk, teljesen elszorul a szívem. Életem során már kétszer is előfordult, hogy megkérdeztem az utcán az illetőt, hogy hol vásárolta ezt vagy azt a ruhadarabját, mert engem teljesen lenyűgözött. Sajnos mindkét esetben second hand üzletből voltak a ruhák, tehát esélyesem volt beszerezni egy ugyanolyat.

Egyébként, a nagy ruha forgalom miatt is, meg azért is, mert már tinédzserkorom óta ugyanaz a ruhás szekrényem, már nagyon tönkre ment szegény és néhány hónapja elhatároztam, hogy újat veszek, mert ennek már két ajtója is folyamatosan leesik. A bútorvásárlás sajnos nem kecsegtetett olyan bájos és kellemes gondolatokkal, mint a ruhavásárlás, minél hamarabb túl akartam esni rajta. Elég tanácstalan voltam, hogy hol találok jó szekrényt magamnak, ráadásul annyira járatlan voltam a dologban, hogy azt sem tudtam, hogy hogyan fog egy behemót szekrény eljutni hozzám és felkerülni a harmadikra.

A szemközti tömbházban van egy használt bútorbolt, a Koral Bútor. Nem tudtam, hogy milyen lehet használt szekrényt vásárolni, de ha néha jó ruhákat is szoktam másodkézből szerezni, akkor ezek között is lehet biztosan jókat kapni. Mint kiderült, az üzletben lehet házhoz szállítást is kérni, és akkor még nem is tudtam, hogy ez csak az egyik szerencse, ami a szekrénnyel kapcsolatosan történik velem.

Merthogy késő délután meghozták a szekrény és a komódot, amit kiválasztottam, én pedig, miután elhelyeztek a szobámban és távoztak, neki fogtam tüzetesebben felfedezni és a szekrény egyik beépített fiókjában találtam valamint: egy gyönyörű tunikát: aszimmetrikus szabású, nyomott mintás, fehér színű tunika volt, színes tollrajzokkal díszítve. Elhihetitek, ha mondom, hogy le voltam nyűgözve, azonnal magamra is kaptam az óriás tükör előtt, de akkor láttam, hogy van rajta átlósan egy hatalmas hasadás, valamibe fel akadhatott az előző tulajdonosa. Ahogy jött, úgy el is múlt a jó kedvem. Ott voltam egy nagyszerű ruhadarab szürke kis árnyékával a tulajdonomban. Tudtam, hogy semmit sem kezdhetek vele, de azért sürgősen lefotóztam és elküldtem a barátnőmnek, aki varrónő, hogy mit szól hozzá. Sajnos, azt mondta,, hogy biztosan látszódna, ha összevarrná, ha pedig megpróbálná úgy megvarrni, hogy ne látszódjon, akkor az egészet át kellene szabja, de akkor már csak egy sima, derékig érő blúz lenne belőle. De az nekem nem kellene. Én egy pont ilyen tunikát akartam magamnak, de sajnos a barátnőm sem tudta, hogy honnan lehet, ő sem látott még ilyet sehol. Mindenkinek elküldtem a fotót a ruháról, legalábbis minden olyan közeli lányismerősömnek, akiről tudom, hogy szeret vásárolgatni, de senki nem tudott róla semmit.

Aztán, elkeseredésemben, elütöttem az időmet azzal, hogy bepakoltam a ruháimat az új szekrényembe. Csodásnak csodás volt a látvány, de valahogy az érzéseim és a gondolataim nem akartak megnyugodni és eltávolodni a tunikától. Másnap reggel azzal az ötlettel ébredtem, hogy felteszem nyilvánosan a közösségi média oldalaimra és egy az egybe megkérdeznem nyíltan, hogy nem-e tudja valaki, hogy honnan van.

„Sziasztok! Találtam ezt a gyönyörű tunikát, de sajnos el van szakadva. Szeretnék magamnak venni egy ugyanilyet, tudja valaki, hogy honnan van? Oh és ha valaki ráismer, hogy ez a sajátja, szóljon, mert szívesen vissza adom.” Ez volt a duma, amivel felraktam. Nem hittem nagyon a dologban, de néhány óra múlva egy távoli ismerősöm oda kommentált a kép alá egy linket, ahol gyönyörű tunikák voltak. Görgettem az online webshopot és egyszer csak megpillantottam köztük az én álom tunikámat. Jó nagyot csaptam a homlokomra, hisz eddig eszembe sem jutott, hogy online webáruházból is származhat a ruha. Tehát hiába agyaltam a kedvenc üzleteim legújabb kollekcióin, persze, hogy nem emlékeztem rá, hogy bárhol is láttam volna.

Gondolkodás nélkül megrendeltem magamnak a tunikát. A méreten sem kellett sokat agyalnom, hiszen az, amit a szekrényben találtam, pont jó volt nekem, tehát ugyanakkorát rendeltem. Négy napra rá jött meg a ruha. Csodás volt, azonnal tele nyomtam képekkel az összes social platformomat, ahogy az új tunikámat viselem. Hadd lássa csak mindenki, hogy sikerült megtalálnom a ruhát. Persze a csajnak is bőszen hálálkodtam, aki küldte a linket, hiszen nélküle talán nem találtam volna soha rá az Abutikra.

A rengeteg online posztolt képen túl, az első hivatalos jelenésem az új ruhámban egy barátnőm kerti partiján volt, ahol mindenki ott volt, aki számít egy kicsit is az életemben. Ők pedig minden tudják, hogy mennyire ruhamániás vagyok, és valószínűnek tartottam, hogy ennek a ruhámnak a történetét is ismerik, hiszen mind követnek a közösségi profiljaimon. De mint kiderült, a képeket valóban nézik, de a kommenteket, amiket másoktól kapok, azokat nem. Mindenki le volt nyűgözve, hogy valóban mennyire szép ez a tunika élőben is, de nem győztek kérdezgetni, hogy akkor végül is honnan tudtam meg, hogy hol lehet megvásárolni? Bőszen hangoztattam mindenkinek, hogy az Abutikról rendeltem a ruhát és egy lány mutatta a linket. A barátnőim közül senki nem ismerte ezt az ruha webáruházat, de amikor megmutattam nekik, több perces csend következett, mert mindenki a telefonját bámulta és gyönyörködött a ruhákban, mert nem csak az én tunikám volt szép a választékból.

A jó hír az, hogy én sem csak ebbe a tunikába szerettem halálosan bele, hanem rengeteg más ruhájuk is megtetszett. Órákig tudtam és azóta is tudom görgetni a ruháikat és válogatni közöttük. Már a kezdetektől az sem zavart, hogy nem volt meg bennem a tipikus, valós shoppingolással járó élmény: a tapintás és a felpróbálás lehetősége. Így azonban sokkal jobban szárnyalni tudnak bennem a lehetőségek. A próbafülkében mindig csak azt nézem, hogy jól áll-e és passzol-e méretben a kiválasztott ruha, de az Abutikot görgetve folyamatosan játszódtam a gondolatokkal, hogy melyik ruhában hova fogok tudni majd elmenni, és melyikkel mit tudok viselni. Csodás szórakozássá vált ez számomra és azóta is sokszor rendelek tőlük ruhát.